Dél-Olaszország (2016)

Details

“Italia - Il grande amore” 
Élménybeszámoló dél-olasz diákcserénkről

( Facebook - Élménybeszámoló a linkre kattintva további képek érhetők el)

A Széchényi Ferenc Gimnázium néhány szerencsés diákja áprilisban, egy diákcsere keretében a mesés Puglia-ba utazhatott, ami Olaszország egyik déli tartománya. Olasz partnereinket decemberben fogadtuk, így már barátokként találkozhattunk újra. Alig vártuk, hogy a hajnali buszozás, majd a repülőút után ismét magunkhoz ölelhessük olasz testvéreinket. Mindannyian izgultunk egy kicsit, főleg akiknek ez volt az első diákcseréjük, de a meleg fogadtatásból kiderült: egy igazi olasz család tagjai lettünk. Otthon egy kiadós ebéddel vártak, ami után mozdulni sem bírtunk, majd a délutánt egy tengerparti városban, Torre Al Mare-ban töltöttük.

Másnap reggel egy olaszórára vártak minket a Liceo Ilaria Alpi gimiben, ahol az olasz gesztusokat tanították nekünk. Ezután Rutigliano történelmi központjába kalauzolt el idegenvezetőnk, megfigyelhettük egy agyagsíp-készítő munkáját és a kiállított műveket egy múzeumban is megnéztük, ahogy Rutigliano jelképét, a kakast is. Délután Bariban találkoztunk a helyi AFS-es cserediákokkal, majd a polgármesteri hivatalban tett látogatás során magával a polgármesterrel is. Ezután kincsvadászat következett, ahol csapatokra osztva, térképpel navigáltunk a nevezetességekhez, pl. a híres San Nicola bazilikához. Indulás előtt még megcsodáltuk a kivilágítva is gyönyörű Lungomare tengerpartot, majd vacsorára egy Puglia-i specialitást, a Panzerottit kóstoltuk meg.

Kedden a fél napot az UNESCO világörökség részévé nyilvánított Alberobello-ban töltöttük. A város báját a tradicionális módon épült kis kőházak adják, mintha egy nagy Aprajafalván járnánk. A kúptetős házakat egyébként Trulli-nak hívják és sokban még ma is laknak. Délután Conversano-ba mentünk, ahol egy képgalériát néztünk meg. Este pedig, Mola di Bariban, egy igazi olasz pizzázáson vettünk részt.

Szerdán meglátogattuk a Divella tésztagyárat, ahol különböző folyamatokba avattak be, majd kóstolóval tesztelhettük, hogy mitől is olyan finom az olasz tészta. Délután a Castellana-i cseppkőbarlangba másztunk le.

Csütörtök a hét egyik fénypontja volt, Polignano-ba látogattunk, ahol minden utca a tengerhez vezet, vagy legalábbis egy korláthoz a magasban, ugyanis a város egy hatalmas sziklára épült. Egy gyors csoportkép a híres énekes, Domenico Modugno szobránál, és mindenki ment a sziklafalhoz, hogy még közelebb érezhesse magát a tengerhez. A háttérben a csodálatos panoráma, nem véletlen, hogy a filmrendezőket is megihleti páratlan szépsége. Délutánunkat a tengerparton töltöttük. A víz még sajnos hideg volt, de nem annyira, hogy elrettentsen minket a pancsolástól, egyébként 30°C és szikrázó napsütés mellett egész elviselhető. Ezután a fagyizásé volt a főszerep, vacsorázni pedig Noicattaro-ba mentünk, ahol különböző módon elkészített tenger gyümölcseit és tésztákat ettünk.

Pénteken, az iskolai sportnapon csúnyán kikaptunk az iskola legjobb röpicsapata ellen, de legalább a mi olaszaink nekünk szurkoltak. Ebéd a fogadó anyukák szervezésében zajlott, akik szívvel-lélekkel, na és persze tekintélyes mennyiségű fogásokkal készültek, amit kb. 3 órán keresztül, hősiesen próbáltunk elpusztítani.

Szombaton egy egész napos kirándulásra mentünk Matera-ba, ami Dél-Olaszország egyik kincsesládája, mert amellett, hogy az UNESCO világörökség része, 2019-ben Európa kulturális fővárosa címét is viselheti. Megcsodáltuk Sassi di Matera-t, a város barlanglakásait, amiket sziklába vájva, egymás tetejére építettek. Ezután egy túra következett a szemközti hegyre, ami nekünk felért egy passióval, na de nem (csak) azért mert elképesztően hosszú volt, hanem mert itt forgatták -többek között- Mel Gibson Passió c. filmjét, ill. Morgan Freeman Ben Hur-ját is. Le a hegyről, át a völgyön és a függőhídon a patak felett, majd fel a másik hegyre, hogy ott kárpótlásul a csodálatos panoráma táruljon elénk, míg mögöttünk a pici barlangtemplomok rejtőztek. Este visszatértünk családjainkhoz a búcsúvacsira, majd később mi is tartottunk egy külön búcsúestet, együtt.

Bariban, a reptéren egy kisebb látványosság volt az olasz-magyar csapat, ugyanis családjaink pezsgővel és sütikkel leptek meg minket, testvéreink pedig kézi készítésű, egyedi pólókkal ajándékoztak meg. Mindannyian nehezebb bőrönddel indultunk haza, mint amivel érkeztünk; olyan sok mindennel halmoztak el. Végül nehéz szívvel, de a viszontlátás reményében búcsúztunk.

Sokan mondják; ahol több a napsütés, ott az embereknek melegebb a szívük. Ez talán csak elfogultság, de annyi biztos: a Puglia-i vendégszeretetnek nincs párja. Életre szóló élményeket és barátságokat köszönhetünk ennek a diákcserének, és aki eddig még nem, most már végleg beleszerelmesedett az olasz kultúrába.
Szervező tanárainknak, olasz családjainknak és testvéreinknek pedig hálával tartozunk az együtt töltött két hétért, és különösen az olaszországi felejthetetlen élményekért.

Orbán Fanni 9.c