Észak-Olaszország (2015)

Details

2015.szeptember 25-e van, éjjel 3 óra. Tizennyolc  tinédzser áll a Széchényi Ferenc Gimnázium épülete előtt, Barcson. Legtöbbjük álmosan tekinget jobbra ballra,még mások izgatottan találgatnak, próbálják elképzelni mi is várhat rájuk a héten.

Ez az iskola legelső cserediákprogramja az olaszországi Montebellunával. Az ottani diákok már jártak Magyarországon áprilisban, ami őket idézve: ,,életük egyik legjobb hete volt”,s azt reméljük, mi is hasonló érzésekkel jövünk majd haza. Rövid búcsúzkodás a családtagoktól, s már buszoztunk is Jesolo felé, az első olaszországi város felé, ahova a program szólt.  A legfőképp tengerpartjáról híres település nem okozott számunkra csalódást. A víz hullámai a távolban óriásnak a part fele haladva egyre kisebb, ragyogó áradatnak tűntek. Se perc alatt felhúztuk a fürdőruháinkat, már el is tűntünk a habokban. Ezután bejártuk a város központját, szuveníreket vásároltunk, s mentünk is tovább Montebellunába. Este értünk fogadó  családjainkhoz, akik már türelmetlenül  várták érkezésünket. Természetesen rég nem látott barátaink egyből a nyakunkba ugrottak, hisz fél éve nem találkoztunk. Mindannyian ellátogattunk egy kávézóba, ahol tradicionális olasz italt kóstolhattunk meg, ami valójában egy bor alapú koktél, mely Proseccoból, keserű likőrből és szódából áll. Egy órát töltöttünk ott, majd mind hazamentünk ideiglenes otthonainkba.

Másnap reggel előadásokat tartottak az iskolájukban az ottani hegyekről, szokásokról, bemutatták a nyelvet, Velencét és Trevisot. Délután mind családjainkkal ebédeltünk s készülődtünk az estére. Az egyik olasz lánynál tartott házibuliba mentünk. Jó hangulat finom ételek, sok tánc.

Kedd reggel hegymászásra szántuk a napot. A híres Dolomiti-t látogattuk meg. Mindenki melegen öltözött fel, mintha iszonyatos fagy lenne, de azt megbántuk. Szerencsére volt, ami elterelje az erős napsugárzásról a figyelmünket: a panoráma fenséges, isteni látkép tárult elénk, s a friss oxigén szinte égette az orrunkat a városi szennyezett levegő után. Fantasztikus volt! Este, hogy kipihenjük a túra fáradalmait, bowlingozni mentünk.

Szerdán ellátogattunk Montebelluna hivatalába, ahol a polgármester üdvözölt minket, magyarokat. Mesélt nekünk a város történelméről, az emberekről, s elmondta, bármikor, szívesen visszavárnak. Egy gyors közös fotó után ment is vissza dolgozni, mi pedig bevettük a várost. Újabb szabad program, miközben valaki enni ment, mások vásárolni. Késő délután elbuszoztunk Asoloba, ahol megtekintettük a főbb monumentumokat.

Csütörtökön ellátogattunk a híres-neves és valóban varázslatos Velencébe, ahol mindenki bánatára csak pár órát tölthettünk. Maszkokat jelmezeket vásároltunk és sétáltunk a híres Szent Márk téren. Este egy Matoroso nevű helyre mentünk, egy koncertre. A zenekar tagjai tudták, hogy mi magyar diákok ott ülünk a közönség soraiban, így nyitó számként a ,,Tavaszi szél vizet áraszt”című dalt választották, s ezzel üdvözöltek minket .Fergeteges volt, mindannyian hihetetlenül élveztük.

Pénteken Treviso volt a cél, ahol a megszokott közös városnézés után, természetesen mindenki, fiúk-lányok egyaránt vásárolt: olasz csokoládékat, chilis gumicukrot, ruhákat, képeslapot, hűtőmágneseket. A búcsúest pizzázással telt, igazi olasz pizzázással. Erre az ízre életünk végéig emlékezni fogunk!

Szombaton, a hazaindulás napján, nehéz szívvel köszöntünk el barátainktól. Sírtunk és nevettünk, megöleltük egymást, s megfogadtuk, jövő nyáron újra találkozunk. Mindannyiunk nevében, bátran kijelenthetem, hogy Olaszországban nem mindennapi élményekben lehetett részünk, s ezért örökké hálásak leszünk szervező tanárainknak, fogadó családjainknak, de legfőképp: olasz testvéreinknek.

                             Dalma Kövesfalvi

                                     13.CA